A LEGTRENDIBB JÁTÉK

Érezted már nagyon kényelmetlenül magadat azért, hogy nem tudod felvenni a versenyt a kőgazdag szülőtársakkal?
Vagy csak nem értesz egyet azzal, hogy a gyereked boldogsága és jövője az újabb és újabb rongyrázó cuccokon múlik?
Inkább azt gondolod, sokkal fontosabb, hogy megtanuljon „a jég hátán is” boldogulni, átgondoltan alakítani az életét, a környezetét?
Az a meggyőződésed, hogy nem csak a gyereked, de az egész emberiség jövője is múlik azon, hogy minden téren törekedjünk a környezetbarát megoldásokra?

Találtam egy megoldást, aminek segítségével győztesen tudsz kiszállni a mókuskerékből – amit nem te választottál – ráadásul úgy, hogy a gyereked is csak annyit mond majd:

ANYA! EZ SZUPER!!!

Miért trendi az, ami trendi? Mert valakinek érdekében állt azzá tenni. Mi lenne, ha új trendet indítanánk? Olyat, ami nekünk is tetszik, de tulajdonképpen mindenkinek érdeke. Azoknak is, akik erről még nem akarnak tudomást venni!

NEM VAGY EGYEDÜL!

Már sokan érzik, hogy valami nagyon félrecsúszott a mi kis világunkban. Sok cikket, megnyilatkozást olvashatunk, láthatunk e témában. Most olyasmiről szeretnék írni, amiről ritkán esik szó: a gyerekek játékairól. Arról a fényességes, bőséges – ámde gyakran teljesen értelmetlen kínálatról, ami a ma kisgyerekeit veszi körül. Arról a játék-özönről, aminek közepén a mai gyerekek tulajdonképpen halálra unják magukat. Így azután nyafognak, rohangálnak, dobálják a játékokat össze-vissza, verekednek – megőrjítik a felnőtteket. Miért nem tudják legalább néha, legalább egy kicsit csendben elfoglalni magukat? Miért nem tudnak semmiben elmélyülni?

És persze, ami a legfontosabb: mi a megoldás? Hogyan érhetnénk el – legalább néha, azután egyre többször, egyre hosszabb ideig – az oly vágyott békés, nyugalmas állapotot?

Egy biztos: ha a gyerek unatkozik – huncutkodik.

Ha el van foglalva, akkor nem töri huncutságokon a fejét.

Világos az üzenet: ne hagyjuk unatkozni.

SZERETEM AZ ILYET! MÉGIS, HOGYAN?

Mindjárt erre is rátérünk, de azért előtte szeretnék ehhez szorosan hozzárendelni egy másik jelenséget, mert a kettő manapság együtt jelenik meg – tehát együtt is kezelendő!

TRENDI – ÉS TENYÉRBEMÁSZÓAN UNDOK!

Óvónéniként mindig örömmel fogadtam, ha a gyerekek otthonról behozták egy-egy játékukat, könyvüket. Mivel minden időkben az óvodáknak mindenből hiányuk volt, így ezek a játékok üdítő kiegészítői lehettek a benti elfoglaltságnak. Ami ajtón belül került, az viszont már olyan eszközzé lett (elvileg), amihez – a megfelelő szokásrend betartásával – mindenkinek hozzá lehetett jutni, aki kicsit játszani szeretett volna vele. Minden gyerek tudta előre, így eldönthette: behozza-e, vagy anyu hazaviszi, és majd ő otthon játszik vele, egyedül. (Akkor meg minek elhozni…?)

Sok-sok évig nem is volt ezzel probléma.

Azonban egyszer csak megváltozott a helyzet. Valamikor a „Barbi-korszak” kezdetén. Megjelentek a piacon a méregdrága, sokak számára elérhetetlen játékok. Az óvodában pedig megjelentek a kislányok a csoda-Barbijukkal, aminek például gombnyomásra megnőtt a haja... Na, ez mind nagyon drága! Anya azt mondta, ne adjam oda senkinek, nehogy baja essen! Tehát: nem adta. Hanem elkezdett körbe sétálni, hóna alatt a Barbival. Nem játszott vele ő sem – helyette azt figyelte, ki nézi irigykedve? Játék helyett „alattvalói udvart” gyűjtött azokból a gyerekekből, akik hajlandóak voltak a „játszhatás” kegyéért versenybe szállni. (A fiúk közül néhányan ugyanígy tettek méregdrága elektromos autó-csodáikkal, dínó figuráikkal, vagy G.I.Joe-ikkal…) Villámgyorsan kitiltottam ezeket a játékokat, mert a tulajdonosaikra is csak személyiségromboló hatással voltak, nem szólva a jól kialakított közösségi szellemről. Sajnos azért az öltözőben történtek továbbra is „csáb-körbemutogatások”, mielőtt anya visszatette volna a táskába az ominózus „csáb-játékot”. (Na, ezért kell legalább az öltözőig elcipelni az adott vackot…!)

(Az „alvóka”, a „nyunyóka” más tészta, az elfogadottan személyes holmi, azon senki gyereke nem osztozik senkivel! Ez így van jól! Ettől – természetesen – ott a helye a szekrényben, egészen lefekvésig!)

A megoldási javaslatom: egy új trend!

AZ ÚJ TREND: JÁTSZOM és GONDOLKODOM!

Jobban mondva, ez a megoldási ajánlatom:

trendnek még csak „kezdő”
de gondolkodásként már kiforrott!

Amikor ez a „csábjáték” jelenség „dübörgött”, éppen feltörőben volt egy másik, sokkal pozitívabb hullám is a csoportomban: ekkoriban kezdtünk „játékkészítést játszani”. (Erről bővebben 3 előző posztomban írtam.)

Mint minden újdonságra, akkoriban erre is még csak a gyerekek egy része „kattant rá”, de ők nagyon!

„JÁTSSZ JÁTÉKKÉSZÍTÉST!” – ebben meg mi a jó?

Mint fentebb írtam: aki unatkozik, huncutkodik. Aki el van foglalva, az nem töri huncutságokon a fejét. Ahogy a pedagógusoknak szoktam a továbbképzéseken javasolni: ha 8 gyerek ül és bütyköl – akkor nyolcan már legalább nem verekszenek! Nem fegyelmezni kell, meg büntetni, meg dicsérni, meg könyörögni, rimánkodni, meggyőzően érvelni – helyette meg kell szerettetni a bütykölést, és már ül, és dolgozik – EMBEREK!!! CSENDBEN! ELMÉLYÜLTEN! MAGÁTÓL!!! – csoda történik a szemünk előtt!

Isteni! Meg kell szerettetni! Kösz!!! Ilyen „jó tanácsokkal” tele a padlás! Szerettetni! Inkább azt mondanád, hogyan!!!

ÚGY, HOGY érdekes DOLGOT KÍNÁLUNK NEKI!

Ideig-óráig persze érdekes minden játék – főleg, ha „színes, szagos, zenélő, beszélő” – de nagyon sok (nagyon-nagyon sok!!!) méregdrága játék végzi nemegyszer perceken belül a sarokban, hogy azután soha többé ne nyúljon hozzá senki. Azért ez tényleg pazarlás – és hála az égnek kezdünk rájönni, hogy a pazarlás ezernyi új szempontból is borzasztó következménnyel jár a gyerekeinket, de földünk jövőjét nézve is! Tehát: érdemes gondolkodnunk! Elgondolkodnunk. Megoldást keresnünk. Felfedeznünk új dolgokat. Megmutatni a gyerekeknek, megszerettetnünk velük. Megmutatni a szomszédnak, megszerettetni az ő gyerekével is. Posztot írni róla.

És amikor éppen elkezdenénk jajongani, hogy minezért – ó, borzalom!!! - lemaradtunk a kedvenc sorozatunk egyik epizódjáról, egyszer csak rádöbbenünk:

EZ MILYEN JÓ VOLT!!!

Azt érezzük: milyen érdekes volt valami újdonságba bonyolódni! Érdekes volt elgondolkodni!

Játssz játékkészítést!