HOGYAN TELJESEDETT KI A SOKFUNKCIÓS JÁTÉKOK RENDSZERE?

A jól ismert memória kártyák felhasználásával egy valódi sokfunkciós játék jött létre, új és új játékszabályok születtek. (Hetek teltek el természetesen!) Ahogy ez lenni szokott, rendes verseny alakult ki a gyerekek között, ki talál ki elmésebb változatot? Én eleinte, rettenetes bölcsességem kinyilvánítására (mint Aromina, a fékezhetetlen agyvelejű pedagógus…!)

- csalafinta pillantásokkal figyeltem őket. Láthatták: tele van a fejem jobbnál jobb ötletekkel, csak nem akarom elvinni előlük a pálmát… Persze egy árva új szabály nem jutott az eszembe – amit akkor kicsit szégyenkezve vallottam be, de csak, és kizárólag magamnak.

Nem kellett azonban hozzá sok idő, hogy csalafintaságom álcáját legyőzze a valódi, szívből jövő csodálat! A gyerekek ugyanis briliáns gondolatokkal álltak elő. Be kellett látnom, hogy nincs miért szégyenkeznem. (Látni fogjátok: elképesztő leleményre tettem szert fogyatékosságaim „pedagógiai” magyarázatában. E magyarázatok során minden gyengém pozitívumba fordul, és legnagyobb erényemmé válik. És – komolyra fordítva a szót – ez egyáltalán nem vicc! Rá kellett döbbennem: amiben én nem tudok „szakértő felnőttként” működni, ott a gyerekek szakértelme szárnyakat kap. --- Most el is határoztam, ha ezt a játékos sorozatot befejezem, akkor a pedagógusról, mint szakértő felnőttről fogok írni – no, az is egy sok részes teleregény lesz!)

VISSZATÉRVE: tényleg nem volt miért szégyenkeznem, hiszen teljesen új feladat állt előttem, honnan is lettek volna korszakalkotó javaslataim - kapásból? Nem állt ilyesmire az agyam, az alapötlet is csak véletlenül jött – az is a gyerekektől, Gábortól és Ádámtól. (Ebben kell egyébként kiteljesednünk: észre venni, és kihasználni az adódó helyzeteket! Ezekben ugyanis sokszor nagyobb lehetőségek rejlenek, mint amiket nagy okosan kitervelünk, és mesterségesen létrehozunk.) Viszont a gyerekek – sokkal rugalmasabb gondolkodásukkal – messze felülmúlták minden várakozásomat. Hogy ne csodáltam volna hát őket, szívből, igazán? S lássatok csodát, bebizonyosodott: ennél nagyobb doppingszert nem találtak még fel a világon!

SZÜLETTEK PERSZE LEJÁTSZHATAN SZAMÁRSÁGOK IS. Hogyne születtek volna! Szorgosan kipróbáltuk valamennyit. Néhányat egyszerűen nem lehetett elkezdeni sem. Másokat befejezni nem lehetett. Ez természetes – és izgalmas! Rá kell döbbenni, hogy nem elég tenni-venni a lapokat, bizony egy jó játékhoz kőkemény matematikai, kombinatorikai gondolkodásra is szükség van. Azután kiderült: anyanyelvi, környezetismereti, vizuális, mértani ismeretekre, a szabályok tűpontos megfogalmazására, együttműködési készségekre… (Még visszatérünk majd, mi mindenre.) Kisebbeknél, vagy kezdeti szinten ez persze még próba-szerencse alapon derül ki, de nagyobbakkal már tudatosságra is törekedhetünk. Miért ne lehetne a kombinatorika alapjait játék közben megismerni? Akár tizenévesekkel is? Estleg még érdekelné is őket…

Mindenesetre szépen gyarapodtak a gondolatok, de persze idővel csökkent a sebesség, lanyhult az érdeklődés, már nem kísérleteztek izgatottan. A különlegesen pozitív tapasztalatok arra sarkalltak, hogy ne hagyjam hamvába halni a még parázsló érdeklődést, és nagy erőbedobással dolgozni kezdtem azon, hogyan tudnánk tovább vinni, tovább gondolni, még több funkcióssá tenni ugyanezt a játékot.

Játssz játékkészítést!Apró hasznosságok